Háló Heléna

A dicsőítés alapja nekem a hálaadás és az a fajta megelégedettség, ami a megváltásom és az örök életem meggyőződéséből fakad. Szeretem Istent, és nagyon hálás vagyok neki az életemért.

Az Istennel való kapcsolatnak vannak olyan elemei, amik nélkülözhetetlenek, hogy egyedül éljünk meg a belső szobánkban, viszont számos olyan része van a hitéletünknek, amit közösségben élhetünk meg. A közösségi dicsőítésben nemcsak fizikailag kerülünk egységbe, mint egy kórus, hanem együtt mondjuk ki dalokban a hitünket, aminek ereje van a szellemi világban is, ami számunkra láthatatlan. Tapasztaltam már számos alkalommal, hogy ilyenkor szellemi harcokba lépünk, vagy éppen gyógyulásokat élünk át fizikailag és lelkileg is. Szerintem ez egy olyan fegyver egy keresztény életében, amit nem érdemes nem használni.

Az egyik legmeghatározóbb találkozásom Isten jelenlétével egy nyári táborban volt egy forró júliusi estén. A hosszabb dicsőítő este egy pontján olyan érzésem volt, mintha egy trónteremben lennénk, és egyszerűen csak leborultam és imádtam Istent. Mintha megállt volna az idő. Lelki gyógyulást, teljes szabadságot éltem meg. Olyan tisztaságot és szentséget éreztem, ami bűnbánatra indított. Ez az este azóta is hatással van az életemre.