Skip to content

Kormos Márk

Nagy erő van abban, amikor egy helyen és időben, együtt éneklünk Istennek. Szeretem hallani, ahogyan a gyülekezet közösen énekel, mint egyetlen nagy kórus. Ez egyszerre irányul Isten felé mint hálaadás, a keresztények között egymás felé mint bátorítás, mindenki más felé pedig mint bizonyságtétel.

Közösségi szinten a dicsőítés

Isten szeretetének a visszatükrözése.

A dicsőítés során énekelt dalok szövegei sokszor bizalommal teli imádságot fogalmaznak meg, vagy a Bibliából emelnek ki egy-egy igeverset, amik segítenek megszólítani Istent, jobban megérteni és megtapasztalni az ő tulajdonságait. A zenés dicsőítés tizenéves koromtól kezdve van jelen az életemben, az Istennel való személyes kapcsolatom részeként. Ez a kapcsolat, vagyis a keresztény élet egy út, ami folyamatos változás és formálódás Isten jelenlétében.

Úgy gondolom, hogy feladatunk van a közösségi dicsőítés gyakorlásában. A Golgota pedig egy ilyen közösség, ami Jézusra mutat és a dalokon keresztül is az ő dicsősége meglátszik rajtunk.

Akik a dicsőítésben szolgálunk, mindannyiunknak felelősségünk van. Ez egy előtérben lévő, jól látható szolgálat, de fontos, hogy az Istennel való kapcsolatunkat elsősorban a személyes életünkben építsük, akkor amikor senki nem látja.